A minap egy szarvasgomba boldog tulajdonosa lehettem. Természetesen a szerencsés véletlenek és a megérzések összejátszása rendkívül nagy szerepet játszottak abban, hogy mindez így lehetett, de utólag ezt már senki sem firtatta. Egyébként pedig pont a legjobbkor történt, ugyanis előző hajnalban született meg P. barátom fia, így másnapra, mire kipihente a szüléssel járó fáradalmakat, igazán az alkalomhoz illő vacsorát sikerült összehozni. Bár az első pillanatban ez nem volt ennyire nyilvánvaló. De haladjunk kronológikus sorban.
Történt a dolog, hogy kedden reggel a piacon kezdtem, miután vasárnap este érkeztünk haza a Szent György-hegyről, és "made in kongó"-tipusú hűtő fogadott. Volt egy megérzésem, ezért a vásárlás végén a gombászok felé vettem az utam, hátha lesz valami érdekes. A tapolcai piacon beszerzett gyönyörű rókagombára vagy hasonlóra nem is számítottam, ám a valóság ismét túlszárnyalta a képzeletem. A rókagombák, vargányák mellett rögtön kiszúrtam a szarvasgombát, nem is volt kétséges, hogy egyet azonnal megveszek. Kiválasztottam, lemértük, 36 gramm, egy kis alkuval 3300 HUF. Sejtettem, hogy itt nem lesz vége a történetnek, és amikor életem párját nagy lelkendezve felhívtam, hogy mit szereztem, óvatosan már 3000-re kerekítettem az árat. Persze rögtön megkaptam, hogy komplett idióta vagyok, meg hogy mekkora az a gomba? A lányok a boltban ezután fogadásokat kötöttek a gomba méretére, és ezen egész nap kiválóan elszórakoztak, és az asszony lelkére kötötték, hogy mindenképpen számoljon be a fejleményekről. Ez azonban nem törte le lelkesedésem, majd P. barátommal megbeszéltük az esti részleteket. Ekkorra azt is eldöntöttem, hogy a lehető legegyszerűbben járok el a ritka csemegével, tésztán fogja végezni. Annyi időm nem volt, hogy magam gyúrjak hozzá tésztát, így a gyári bavette mellett döntöttem.
Hozzávalók (3 adag)
- 1 nyári szarvasgomba
- 100 g vaj
- 3 szál fodros petrezselyemzöld
- 500 g bavette
- só
- 10-20 g frissen reszelt parmezán
Előkészületként lassú tűzön megolvasztottam a feldarabolt vajat. Nem szabad túlhevíteni, épp csak pár fokkal legyen a kézmeleg hőmérséklet felett, hiszen a szarvasgomba kb. 55-60 fokon kezdi elveszíteni az íz-és illatnyagait. A megolvadt vajba belereszeltem a szarvasgomba felét, hozzáadtam a finomra vágott fodros petrezselyemzöldet, alaposan összekevertem, és fél órát hagytam állni. De lett ez közel egy óra is, mivel P. szokásához híven ismét késett. Mikor megérkezett, megmutattam neki a gomba felét, miközben hitetlenkedve nézett rám, hogy ez lesz a vacsora három embernek???? Megnyugtattam, hogy aggodalma fölösleges, jól fog lakni, de ha mégsem, lesz még utána nagy adag szilvafagylalt, és némi sonka, sajt és kolbász is van még aranytartalékban a hűtőben. Az utóbbi háromra végül nem került sor, illetve csak jóval később, az éjszakai poharazgatás során. Szóval kifőztem a tésztát, majd egy keverőtálban kis adagonként rálocsoltam a szarvasgombás vajat, miközben többször átforgattam. Amint végeztem, ráreszeltem a maradék gombát is, közben többször átforgatva, majd rögtön tálaltam. Egy kevés frissen reszelt parmezánnal is megszórtuk, de ezt nem érdemes túlzásba vinni, mert kis mértékben segít kiemelni a gomba ízeit, nagyobb mértékben viszont már inkább elnyomja. A Bussay Esküvé kiválóan illik hozzá.
Utolsó kommentek