Ismét egy gyors esti vacsora a téma. Szerintem 20-25 percnél több munka nincs vele, igaz részben készletből gazdálkodtam. A gnocchi még régebbről maradt, a fagyasztóban várta sorát, egy fej karfiol pedig adott volt. Hozzávásároltam még egy kis juhtúrót, ebből végül egy egyszerű, és rendkívül finom kombináció jött ki.
Hozzávalók /2 nagy adag/
- 1 közepes fej karfiol
- 300 g gnocchi
- 100 ml fehérbor
- 250 ml tejszín
- 150-180 g juhtúró
- 50-60 g tejföl /elhagyható/
- 1 fej lilahagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 2-3 ek olívaolaj
- só, fehérbors
- frissen vágott kakukkfű, tárkony /ez utóbbi csak 2-3 levél/
Az étel egyhangű fehérségét úgy döntöttem, hogy lilahagymával fogom kompenzálni, ezért ezt használtam hozzá. Ilyenkor egyébként sem erős még a színezőanyaga, de gyanítom, később sem fogja túlzottan elszínezni. Ennyi pont kell. Kezdésként feltettem a gnocchi főzővízét, majd előkészítettem a zöldségeket. Olívaolajat hevítettem egy lefedhető lábasban, megfuttatam rajta a kés lapjával elnyomkodott és durván felaprított fokhagymát, hozzáadtam a felparított lilahagymát, és kicsit megpirítottam. A fehérborsot szintén a kés lapjával nyomkodtam el, igaz azt annyira, amennyire csak tudtam, és a hagymával egyidőben került az edénybe, egy kis pirítás annak sem árt. Amint jónak láttam, hozzáadtam a rózsáira szedett karfiolt / ezt érdemes annyira szétszedni, hogy a gombócnál legyen sokkal nagyobb egyik sem/. Hozzáöntöttem egy deci fehérbort, enyhén sóztam, és 6-7 pecig lefedve pároltam, majd hozzáadtam a tejszínt és a juhtúrót. A karfiol nagyjából 12-15 perc alatt megpuhul, úgy érdemes számolni, hogy a felénél kapja meg a tejtermékeket, egy kicsit sűrűsödjön is még. Jómagam úgy vagyok a karfiollal ilyen környezetben, hogy inkább legyen egy picit roppanós, mint szétfőtt. Közben kifőtt a gnocchi, sikerült jól időzíteni /a fagyasztottnak néhány perccel több főzési idő kell értelemszerűen/. A karfiolhoz hozzáadtam a tejfölt, és a felaprított zöldfűszereket, ellenőriztem a sózást. A tárkony mennyiségével érdemes vigyázni, frissen igazán erőteljes tud lenni, ha túl sok, az nem jó, elnyomja az ételt, de kihagyni kár lenne, annyira illik hozzá. A főzővízből rögtön beleszedtem a gombócokat, óvatosan összeforgattam, és tálaltam. Röpke gondolatként átfutott bennem, adjak-e hozzá tálaláskor sajtot, még végül határozottan elvetettem az ötletet, ehhez már teljesen fölösleges.
Utolsó kommentek