Itt az ideje, hogy végre egy kicsit házunk táján söprögessünk. Eddig még kecskeméti és környéki étteremről nemigen esett itt szó. Ennek egyébként oka az is, hogy sokszor a racionálisabb énem győz, és az étteremlátogatásra költendő pénzből inkább bevásárolok, és magam készítem el, amit épp megkívánunk. Ha valami nem úgy sül el, ahogy kellene, akkor csak magam okolhatom, de máskülönben megkímélem magunk a felesleges csalódásoktól és az ezzel járó stressztől. Végül aztán persze mindig akad egy alkalom, amikor végül beülünk valahová. Legutóbb P. barátom sikeres államvizsgáját ünnepeltük. Úgy voltunk vele, hogy ezúttal menjünk a város egyik legjobb vendéglőjébe, amely -minő meglepetés- egy olasz étterem, eredeti olasz tulajjal, már hosszú évek óta a városlakók legnagyobb megelégedésére.
A hely kellemes, szinte otthonos berendezésű és hangulatú. Számomra van egy kis ódon kisugárzása, de az is inkább a kellemes fajtából, már ha ilyen egyáltalán létezik. Nem túl hangosan állandóan valamelyik olasz rádióadó hallatszik a háttérben. Hatalmas masszív asztalok, szükség esetén hat ember is elfér, de a későbbiekben taglaltak alapján inkább négy embernek ideális. Az asztal szélén különböző olajok és ecetek, só, bors, és minden, amire szükségünk lehet. Amint megérkeztünk, a pincér udvariasan a lefoglalt asztalunkhoz kalauzolt. A foglalás máskülönben tanácsos, ha vacsoraidőben biztosan szeretnénk helyet. Később már szinte mindig akad szabad asztal, ilyenkor általában csak a hosszabban maradók és néhány későn beeső olasz vendég szokott lenni.
Az étlap átböngészéséhez egy grappát rendeltünk, kellőképpen előkészítve a terepet továbbiaknak. Az étlap máskülönben meglehetősen hosszú. Elég nehezen rágtam át magam rajtam, nem is ártott némi alkoholos rásegítés a végleges döntés meghozatalához. Még akkor túlzottan bőséges a lista, ha a fogások jó része tésztaétel. Szerencsére van szezonális kínálat is, végül a főétel tekintétében emelett döntöttem. A borlap megfelelő választékú, jófajta magyar és olasz borokat egyaránt tartanak, többnyire 1 dl is rendelhető a tételekből. A borárak szerintem kissé túlzottak, jobbára 4000 forint környékén vagy efölött járnak a palackárak, ha jól emlékszem, a Frittman rozéja (2007) is 3000 felett van. De ez részletkérdés, aki csak borozni szeretne, úgy sem ide tér be.
 |  |
| catalanai fokhagymaleves | kagyló pirítossal |
Kezdésnek fekete kagylóval indítottunk, tulajdonképpen egyszerű citromos fokhagymás petrezselymes lében párolták, pár csepp olívaolajjal meglocsolt, enyhén fokhagymás pirítós kíséretében érkezett. Hármunknak egy adagot rendeltünk, ez bőséggel elegendő. Mint mondjak, szinte hibátlan volt, ha nagyon kötözködni akarnék, akkor azt mondom, hogy nekem egy kissé sósabb az ideálisnál, de ebbéli vélemény erősen kisebbségben maradt (3:1). Még asszony pajtásnak is nagyon ízlett, aki kíváncsiságból néhányszor belekóstolt, pedig ő az, aki ha tehetné, messziről kerülné az összes halat és tengeri herkentyűt. Most is így tett különben, catalanai fokhagyma krémlevest rendelt, amely szintén kiváló választás volt. A paradicsomos alapon kellemes, éppen kellően fokhagymás, enyhén zöldfűszűres ízek tökéletes egyensúlyban voltak, egy kevés apróra reszelt sajtal.
Négyen négy fajta főételt rendeltünk. A hely hagyományaihoz híven mindegyik abban az edényben érkezik, amelyben elkészült, egy kisebb asztaltársaság esetén is egy igazi "terülj-terülj asztalkám!"-kavalkád kerekedik. Ekkor négy emberre már majdnem kevés a hatszemélyes asztal. Az adagok óriásiak, már-már túlzottak, egyedül én birtam csak el a rendelésemmel, pedig mindannyian tudunk és szeretünk is enni. Ahol fel van tüntetve az étlapon, ott feltétlenül érdemes rögtön a kis adagot választani.
A genovai pestós spagettiben keresve sem talátunk volna hibát. A tészta pont megfelelően al dente, nekem csak nagyritkán sikerül ennyire jól eltalálni. Pont annyi és olyan pestó és parmezán jár hozzá, ami a nagy könyvben vagyon megírva. A lasagne esetén már nem ennyire egyértelmű a kép, a tészta, a töltelék és a fűszerezés remek, ám a besalmel többünk szerint is kilógott belőle, ha kevesebb lenne benne, akkor sokkal jobb lenne. Más hibája szerencsére tényleg nem volt. Az adag szintén bányászokra mértezve.
Érkezett egy paella is, mindenféle tengeri herkentyűvel megrakott rizs. Kicsit több rákkal és kevesebb kagylóval is el tudtam volna képzelni, már csak annál is inkább, mert a rák igazán kiváló volt. Talán a rizs lehetett volna kissé krémesebb is, bár a rizottóval ellentétben, ez a paella esetében "nem annyira" alapkövetelmény. Ezeket az apróbb kifogásokat leszámítva elégedettek voltunk vele. Mondanom sem kell, két embernek ez is bőven elegendő.
Végül, amit magamnak rendeltem, az lett a leggyengébben sikerült tétel. Ez a gyengeség természetesen relatív. A grillezett tintahal tulajdonkéépen rendben volt. Bár nem vagyok nagy tintahal szakértő, mintha egy nagyon picit szivacsos lett volt az állaga, de szerencsére sem nem túl puha, sem nem túl gumis, ahogy ezt nagyon sok helyen el szokták rontani. Kissé talán több olívaolaj is került rá öntetként, habár ez csak az utolsó falatok betakarításakor tűnt fel, összességében tényleg nem volt zavaró. Nem úgy, mint a garnírungban szereplő grillezett zöldségek között a padlizsán, amelyek közül egynéhány ehetetlenül sós volt. Szerencsére a többi grillezett zöldség és gomba már nem szenvedett sósságban, amelyek közül kiemelném a paradicsomot. Ez tetszett a legjobban, finom, ízes volt, és jót tett neki a minimális hőkezelés.
Hatalmas adag vegyes salátát is kaptunk, igazából nem is tudom, hogy melyik fogáshoz járt, az is lehet, hogy nem is valamelyik ételhez, hanem az egész asztalhoz járt. Sajnos odáig már nem jutottam, hogy kipróbáljam, a grillezett zöldekkel pont jól elvoltam, csak néhány olajbogyót lopkodtam le róla. Szinte említenem sem kell, egy fő csak ezzel jóllakhatott volna.
Az óriási adagokkal birkózva a desszertekre már kifogytunk az erőből, a lányok pedig teljesen kidőltek. Pedig jó lett volna egy tiramisut enni. Ennek apropóján most egy kis kitérőt tennék. Régebben a tulajnak nem messze az étteremtől volt egy cukrászdája is, ahonnan akkoriban az étteremben felszolgált desszertek is származtak. A város legjobb ilyen jellegű műintézménye volt, igazán emlékezetes édességekkel. A tiramisu pedig pont olyan, mint Olaszországban. De sok más sütemény is, mint példáaul a tiroli rétes szintén élményszámba ment. Pár évvel ezelőtt aztán úgy alakult, hogy a cukrászdát átadták a helyieknek üzemeltetésre, receptekkel, gépekkel együtt. Néhány hónap elteltével már bajok mutatkoztak: jó magyar szokás szerint nem a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagok kerültek a termékekbe. Ezzel együtt a vendégek is megfogyatkoztak, míg végül alig egy év elteltével a hely bezárt. Jó tiramisu tehát már csak talán itt, a Cézárban kapható a városban, ezért kár, hogy most nem próbálhattuk ki. Erősen hezitáltunk, mi legyen, míg végül a férfi-szakasz bevállalt egy-egy sorbettót. Ez nem volt más, mint egy kis enyhén megolvadt citromfagylalt kevés vodkával megbolondítva. Végül nem is bántuk, hogy rendeltük, annyira finom volt.
Összességében egy igen kellemes, jó hangulatú estét töltöttünk el. Az apróbb hibáktól eltekintve a finom ételek és borok megfelelően jó alapot adtak egy zavartalan baráti beszélgetéshez. A személyzet is megfelelően diszkrét, nem tolakodó, de ha szükség van rá, akkor nem kell rá sokat várni. Természetesen olaszul is beszélnek. A Cézár nem a csúcsgasztromiát célozza meg, hanem inkább a jó étteremben vett olasz kisvendéglőt. Olaszországban ennél sokkal jobb helyek is léteznek ebben a műfajban, és talán itthon is található ennél jobb, de mindent egybevetve, nincs okuk a szégyenkezésre. Sok magyar vendéglőnek is példát adthatna, hiszen a Cézár már hosszú évek óta működik a városban, mégpedig igen stabil, jó színvonalon. Egyáltalán nem a lenyúlásról és a vendég megvágásáról szól a történetük. Ahol javítani lehetne: talán a kínálat jóval nagyobb a szükségesnél, ezt kissé csökkentve talán még jobban oda lehetne koncentrálni a megmaradóra, és akkor az apróbb hibák is elmaradnának. A kisebb adagokkal pedig két legyet is üthetnének egy csapásra: a betérő vendég több mindent végigkóstolhatna, és az árakat is lehetne egy kissé mérsékelni. Igaz, ha tekintetbe vesszük az adagok mennyiségét és minőségét, akkor nem mondható drága helynek.
Cézár Étterem
Kecskemét, Kaszap utca 4.
Tel.: (76)328-849
Utolsó kommentek