A sok szép siker után most ismét egy kudarcról is be kell számoljak. Bár, ugye ennek lehet, hogy pont a nyúl volt az oka, nevezetesen vérnyúl lehetett. Persze könnyű saját amatőr hibáinkat az ártatlan házi rágcsálóra fogni. 

A dolog onnan indult, hogy Ízbolygó nyúlügyi ténykedései /ez is/ annyira felizgattak, hogy magam is  a tettek mezejére kellett, hogy lépjek. A nyúl az egyik kedvenc csemegém, gyerekkoromban sok nyulat tartottunk, így az asztalra is elég sokszor került. Később apósom is tartott, majd amikor felszámolta az állományt, néha szerzett valamelyik szomszédtól, de egyre ritkábban került terítekre. Most azonban végre sikerült felkutatnom egy megbízható forrást, bőven lesz még alkalmam kiköszörülni a legutóbbi csorbát. A nyúlhús sütése a bonyolultabb feladatok közé tartozik. A csirkénél nehezebben puhul meg, viszont hajlamosabb kiszáradni. Természetesen a hagyományos, szalonnával tűzdelt egészben sütés nem nagy ügy, viszont ebben az esetben szinte garantált a hús kiszáradása. A távozó húsnedveket pedig a közhiedelemmel ellentétben, nem pótolja a szalonnából visszaszivárgó zsiradék. Alapvetően persze sejtem, hol követtem el a hibá(ka)t, de mentségemre azt mégsem hozhatom fel, hogy most nagyon időre kellett összehoznom az ebédet, és kissé csúszásban voltam. A lényeg, a nyúl rágós is lett, és kissé ki is száradt. Ez így egyszerre ritkán fordul elő, nekem mégis sikerült összehozni. Dupla öröm. Így most a sült nyúlra nem is adok meg receptet, csak arra, ami sikerült.

vigyázat, a kép megtévesztő

Hozzávalók
- 1 vagy 2 db nyúl /1-1.5 kg-osak/

leveshez
- a nyúl belsőségei, máj kivételével, egyéb aprólékai, esetleg a fej
- 3 cs. közepes sárgarépa
- 2 cs. petrezselyemgyökér
- 2 kisebb zeller
- 1 karalábé
- hagyma, újfokhagyma
- 1 kisebb fej karfiol
- 1 kisebb csokor kapor
- kisebb csokor petrezselyemzöld
- 1 citrom
- 400 g házi tejföl
- 2 ek kukoricakeményítő

köret
- 10 cs. bébisárgarépa
- 5-6 deka vaj
- 2-3 deka nádcukor

- 1 kg újkrumpli
- fél kg. vajbab
- 3-4 fej újfokhagyma
- 2 fej főzőhagyma
- 1 ek. libazsír
- 2 babérlevél
- zellerzöld, zellerszár
- 1.5 deci fehérbor, esetleg rozé

A nyulak combajait, gerincét, esetleg máját süssük meg, a többi aprólékból pedig készítsünk levest. Érdemes a fejet is felhasználni. Egyrészt jó ízek és kocsonyásító anyagok főnek ki belőle, másrészt pedig, ha már egyszer úgy döntünk, hogy a húsevésről nem vagyunk képesek lemondani, akkor adjuk meg azt a tiszteletet az állatnak, hogy lehetőleg minden porcikáját felhasználjuk. Tehát az aprólékot hideg vízben feltettem főni, kevés sóval, haboztam, míg szükséges volt, majd egy órát bugyborékoltattam. A zöldségeket két részletben adtam hozzá, főzési idő szerint. A karfiolnak, újfokhagymának, hagymának elég kb. 10 perc, a répa, gyökér, zeller 15-20 percet is főhet. A végén behabartam házi tejfölben elkevert keményítővel, belefacsartam egy citrom levét, és megszórtam finomra vágott kaporral és petrezselyemzölddel.

A nyúlhoz stílszerűen nagyon jól illik a sárgarépa. Egyszer készítettem már vajon pirított bébisárgarépát, most annyiban másképp jártam el, hogy a megtisztított répákat először 3-4 perce fehérborecetes-sós vízben kissé előfőztem, és csak utána pirtítottam meg a vajon karamellizált cukorban. Illetve most egy kicsit bátrabban hagytam meg a répa zöldjéből.

A zöldbabos újkrumpli sem újdonság, csak kissé finomítottam a metóduson: először libazsíron futtattam meg a felkockázott újkrumplit és a 3-4 cm-esre vágott vajbabot, sóztam, felöntöttem másfél deci rozéval /a bor nagyon kellemes tónust ad neki, érdemes megpróbálni/, mellédobtam 2-3 babérlevelet. Félfövésben hozzáadtam a feldarabolt újfokhagymát, főzőhagymát, a zellerek szárát, majd a legvégén a finomra vágott zellerzöldet.