A nem tervezett dolgok sok esetben jobban sikerülnek, mint az előre megfontolt szándékból elkövetettek, ennek pedig ékes példája a mostani étel. A dolog onnan indult, hogy nemrégiben sóban sütöttem halat, jelesül egy szép márnát. Eredetileg csukát szerettem volna, de akkor az nem volt kapható. Most szombaton azonban szép felhozatal volt a halasnál csukákból is. Olyannyira, hogy erősen töprengtem egy három kiló feletti példány megvételén (óriási volt a kísértés), ám túl késő volt már ahhoz, hogy rendes halevő vacsoravendég társaságot toborozzak az elfogyasztásához. Maradtam tehát a -nagyobb társához képest- "csenevész", kilós csukánál. Majd elkezdtem a piacon szokások körutam, felmérve az aktuális kínálatot. Az üde, friss spenórnak szintén nehez tudok ellenállni, ebből is ipari mennyiséget vásároltam hát, majd az egyik termelőnél megalkudtam nagyobb tétel újhagymára, és petrezselyemzöldre. Pont úgy jött a végösszeg, hogy inkább nem adná vissza a kilencven forintot, nem vinnék-e inkább még egy csomó hagymát? Hát jó, legyen! Ezt is betuszkoltam a táskába, majd bizakodóan azt kérdezi, hogy nem akarok-e vinni retket. Ááá - mondom, az most nem kell. De mégis, nézzük csak! Majd kissé vérszemet kapva, azt mondja, hogy nézzem a másik kupacot. Ezeknek ugyan kissé fonnyadtabb a zöldje, de maga a gumó ugyanolyan friss, kemény, mint szebbik halomban lévőké. Vigyem el az egészet kedvezményes áron. Velem pedig lehet beszélni /és alkudni/, el is hoztam mind, úgy voltam vele, majd kezdek vele valamit. Mire hazaártem, már kész is volt a terv, kiváló saláta lesz a halhoz. Köret gyanánt. Igazából azonban csak vacsorakor derült ki, hogy milyen okos döntés volt: a csuka és a retek kiválóan vannak egymás társaságában.

Hozzávalók (2 főre)
- 1 kisebb csuka (br. 1.1 - 1.2 kg)
- 2 kg asztali só /mentes mindentől/
- 1 fej fokhagyma
- kisebb darab gyömbér
- 4-5 ág citromfű

- 4-5 cs. retek /legjobb a piros színű hónapos retek/
- 300 g spenót
- 1 cs. újhagyma
- 1 lime leve
- pár csepp olívaolaj

A megtisztított, fejétől, farkától megszabadított /ezek már szépen gyűlnek a fagyasztóban, hamarosan lesz jó alaplevem/ csukát megtöltöttem félbegávott fokhagymagerezdekkel, háromba vágott meghámozott gyömbérdarabkával, citromfűvel. Sóágyra helyeztem, midenhol vastagon beborítottam sóval, kissé meglocsoltam vízzel, hogy épp összeálljon, és 50-55 perce 200 fokos sütőbe tettem. Amíg sült, elkészült a saláta is. A megtisztított spenótot csak nagyjából felvágtam, hozzáadtam 1 csokor aprított újhagymát, és a felezett, felkarikázott retkeket. Meglocsoltam egy frissen facsart lime levével és pár csepp olívaolajjal, összeforgattam, és tálalásig hűtőbe raktam. Mint látható, sok ponton található egyezés a már említett márnás recepttel, de ez összhangban kifinomultabb annál, habár azzal sem kellett szégyenkeznem /sőt/.

/A csuka bőrét tálaláskor vagy utána nem árt lehúzni, az meglehetősen sós, de közvetlenül alatta már jó/