Felhívom a figyelmet, ha engem valamivel korrumpálni kellene, akkor az egyik dolog, amelyre biztosan ráharapnék, az a jól elkészített juhtúrós sztrapacska. Szeretem köretként is, magában is, a lényeg, hogy sok legyen, és finom. Gyorsan el is készíthető, egyetlen nehézség a megfelelő minőségű juhtúró beszerzésénél merülhet fel. Van aki bryndzával készíti, én azonban a magyar termékeket jobban szeretem. Az előző posztban már ódákat zengtem a Garabonciás juhsajtjáról. Ha lehet ilyet kijelenteni, a juhtúrójuk pedig még ennél is jobb, sőt, az egyik legjobb, amit eddig kóstoltam. Ennél jobbat talán egyszer-kétszer kóstoltam, mégpedig Erdélyben. Asszony pajtás, aki mindentől tartózkodik, amely a birkákkal kapcsolatos (na jó, évente egyszer megeszi a bárányt, és szereti a jófajta pecorinót) kijelentette, hogy ez tetszik neki. Helyes!
Hozzávalók (2 szép adag, azaz, hogy 2 fő részére)
- 2 tojás
- 6-8 kisebb krumpli
- liszt
- só, bors
- 5 deka füstölt (esetleg kolozsvári) szalonna
- 30 deka juhtúró
- 5-6 deka juhsajt, esetleg pecorino
A felvert tojásokhoz hozzáadjuk az apró lyukon lereszelt krumplit, és kevés sóval eldolgozzuk. Annyi lisztet adjunk hozzá, hogy kb. nokedlitészta sűrűségű legyen. Forró, sós vízbe szaggatjuk, pár perc alatt puhára főzzük, leszűrjük (mosni vétek!). Eközben az apróra vágott szalonnát kiolvasztjuk, megpirítjuk. A pörcöket válasszuk külön. A kifőtt sztrapacskához óvatosan keverjük hozzá a juhtúrót, amelyet ha szükséges, előtte villával összetörünk. Az sem baj, ha ekkorra a túró már szobahőmérsékletű. Mehet is a tepsibe (ne legyen túl vastag), locsolgassuk meg a szalonna zsírjával, szórjuk rá a szalonnapörcöket, és reszeljük meg juhsajttal. Tegyük 15 percre forró sütőbe (220-230 fok). Tálaláskor alaposan megszórhatjuk frissen őrölt tarkaborssal.
Most, hogy végre megírtam a posztot, már tudom is, mi lesz a vacsora.
Utolsó kommentek