Közelgett október 23-a, és Pirossal már jó előre azon morfondíroztunk, hogy mi legyen az ünnepi lakoma. Be kell valljam, nem vagyunk azért ennyire elvetemült 56-osok, hogy így ünnepeljünk, viszont nagyjából ez az az időpont, amikor 2004-ben mindketten leszoktunk a dohányzásról. Ezt már sokszor, kellőképpen megünnepeltük (egy hónap, két hónap, fél év, stb), és mostanra az éves rendszeresség lett az irányadó. Miután a baromfiudvar kellőképpen ellát szárnyas jószággal, volt is, lesz is tervezett baromfi lakoma, így ezalkalommal más vizekenre eveztünk. Olyan döntés született, hogy csülköt már régen sütöttünk, így az lenne a a legmegfelelőbb. A baromfiak végül annyiban mégis szerepet játszottak, hogy a desszerthez ők tojták az alapanyagot, amiből közel egy négyzetméter házikrémes készült.

A határozatnak megfelelően elzarándokoltam kedvenc hentesemhez, és lerendeltem 3 nagyobb méretű hátsó sertéscsülköt (szumma 5.7 kg). Az ünnepekkel kapcsolatos munkanap-kavarások miatt már szombaton délőtt el kellett hozni a kedd estére szánt húsárut. Ez azonban nem jelentett problémát, minél több időt tölt a csülök a pácban, annál jobb. A hentes rámkacsintva megkérdezte, ugye nem baj, hogy meg is van pörkölve?  Ááááá, dehogy ... :) Otthon a hosszabb idő végett a biztonság kedvéért egy kis só is került a húsra a fűszerezés során: a kicsontozott csülköket mindkét oldalukon megszórtam őrölt korianderral, őrölt köménnyel, kevés órölt szerecsendióval, frissen őrölt borssal és sóval, majd nejlonzacskóba zárva a hűtő mélyére helyeztem kedd délutánig. Ekkor előszedtem őket, a filézőkéssel jól beszúrkáltam, és mindegyik lyuk mélyére egy gerezd fokhagyma került. A három csülök elnyelt másfél fej fokhagymát, a nagyobbak közül. A legnagyobb tepsim kibéleltem két doboz kinyomkodott boros káposztával (még mindig nincs megbízható savanyú káposzta-forrásom, de az idén savanyítok magam). Enyhén belenyomkodva beleraktam három közepes fej vöröshagymát negyedelve (kissé sózva), és további másfel fej fokhagyma gerezdjeit. Az egészet lefedtem a csülkökkel, bőrös felükkel a káposztára helyezve. A húsos részeket még egy kicsit sóztam, a pácolásnál csak minimális mennyiséget használtam.

Légmentesen lefóliáztam, és 210 fokra előmelegített sütőbe toltam. Két és fél óra múlva leszedtem a fóliát, most már bőrös felükkel felfelé fordítottam, még egy órán keresztül a saját levével sűrűn locsolgatva pirítottam (kisebb mennyiség esetén kevesebb idő is elég). Amíg ez megtörtént, a köretként megszavazott majomfogót is elkészítettem: három kiló krumplit megpucoltam, felkockáztam, annyi sós vízben feltettem főni, hogy alig ellepje. Amint megpuhult, a levét leöntöttem, krumplitörővel összetörtem, belekevertem 3 deci tejszínt és egy deci tejet. Kb. 4 diónyi sült kacsazsíron megpirítottam két fej hagymát, beletörtem 4-5 gerezd fokhagymát, és elkevertem benne kb. 2-3 evőkanálnyi édesnemes törött paprikát, hozzáadtam a krumplihoz és egyenletesen eldolgoztam benne.

Amint a csülkök kellőképp megpuhultak és megpirultak, kivettem a sütőből. Kb. 10 pec pihentetés után egy (volt, akinek fél) adagnyi méretűre kaszaboltam őket, és tálaltam.