Úgy alakult, hogy augusztus végén Józsikánál sikerült még egy utolsó utáni adag áfonyára szert tenni (gy.k. Józsika a kecskeméti piacon fogalom-számba menő árus). Ez éppen egybe esett azzal a ponttal, amikor úgy határoztam, hogy meg kell ritkítani a kacsaállományt, ugyanis amit a kacsa-főnök művelt, az már erősen átcsapott a szado-mazo szexbe*, tizennyolcas piros karikával. Az egyik kacsalányt rendesen megtépte, pont a szeménél, és a seb nem akart gyógyulni az állandó molesztálás végett. Így tehát közbe kellett avatkozni, "Dezsőnek meg kell halnia!" Ha viszont kacsa, legyen kövér, de ez, ugye nem lúd, így akkor legalábbis kettő. A piacon a kérdéses hétvégén igen jó volt a felhozatal, sikerült még ezalkalommal szert tennem igazi ízes szilvára, és egy szép vargányának is velem kellett jönnie. Minden adott volt tehát egy igazi jó lakomához, (volt ököruszályleves is, érdeklődés esetén posztolom).
A kacsákat bedörzsöltem sóval, borssal. A szilvákat megfeleztem, beszórtam fahéjjal és a kacsák hasába töltöttem. Bevarrtam, és a nagy kacsasütő edényben két órán át 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem. Ekkor leöntöttem a zsírját, külön a szilvás pecsenyevet. A kacsák még visszamentek 20 perce pirulni a sütőbe, a pecsenyeléből pedig jó mártás kerekedett. Kevés zsíron egy fél reszelt hagymát pirítottam, majd hozzáadtam egy csapott evőkanál lisztet. Szép lassan felöntöttem a pecsenyelével (kb. 3 deci lehetett), és 5-6 percig forralással sűrítettem. Ekkor hozzáadtam a kis tálkányi áfonyát egy deci ivörösbor társaságában, és jó tíz percig közepes lángon időnként megkeverve tovább sűrítettem. Sózni nem kell, mert a pecsenyelé enyhén sós, és a sűrítés után jobban érződik majd.
Eközben elkészült a rizs is. Kevés vajat (kb. 2 deka) olvasztottam, ezen megpattogtattam 30 deka rizst. Hozzáadtam a felaprított vargányát (csak a kalapját, a tönkjét a levesbe föztem). A rizshez mérten közel dupla egység csirke alaplével felöntöttem, és megpároltam. Amint megpuhult, óvatosan átforgattam, és lefedve, letakarva pihentettem tálalásig. Ráadás köretként az előző posztban megénekelt tökfőzelék lépett színre, amely jól sikerült, de kissé elüt az ízvilága a többitől, pusztán a kíváncsiság hajtott.
*Nos, a vágáskor fény derült a főkacsa hatalmas szexéhségére is: akkora tökei voltak, hogy egy kecskének is dicsőségére válna, a kettő bőven kiadta a zúzája méretét. A képen látszik is. Ezek után nem csodálkozom ...
Utolsó kommentek