Az a kellemes meglepetés ért, hogy a halas-vadas emberemnél alaposan le volt árazva a fácáncomb. Természetesen ekkora ziccert nem hagyhattam ki, alaposan be is spájzoltam belőle. Mindenesetre a kedvezményes ár indokolt volt, sörét volt benne bőven. Igaz, azt be kell látni, hogy a vad nem olyan, hogy kisétálok érte a kert végébe, hanem általában lőni szokták. Vagy mi ...
Hozzávalók (4-5 adag)
- 1 kg fácáncomb
- 2 közepes lilahagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 deci rozé
- só, bors
- 80 deka zöldbab
- 2-3 deci kovászos uborkalé
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 6-7 deka házi tejföl (lehet a duplája is, de az nem diétás)
- 1-1.5 ek. kukoricakeményítő
- 1 tk pirospaprika
- só, babérlevél, kapor
- 1 ek olívaolaj
A fácáncombokat egy nap alatt kiengedtem a hűtőben, majd alapos tisztogatást rendeztem, sörételtávolítással egybekötve. Kár, hogy nincs olyan fémdetektoros kapum, mint pl. a reptéren, és jelezné, ha még maradt benne. Enyhén sóztam, borsoztam, és a negyedelt lilahagymákkal (szintén enyhén sózott) és a félbevágott fokhagymagerezdekkel "kibélelt" tepsibe helyeztem, a bort aláöntöttem, lefóliáztam, és 190 fokon egy órát sütöttem. Ekkor a fóliát léeszedtem, a pecsenyelevet leszedtem és 20 percig pirítottam. A pecsenyelevet forralással kissé besűrítettem, vigyázva, hogy ne legyen túl sós, és a hagymákat ebbe visszaszedve mintegy mártásként tálaltam. A comboknak 10-15 perc pihentetés mindenképp ajánlott.
Amíg sült a fácán, a elkészült a vajbabfőzelék is. Ez utóbbi kissé rendhagyó módon készült, mert csak az utolsó pillanatban eszméltem, hogy kifogytak a készleteim, így kénytelen voltam az újonnan beszerzettet hideg vízben kiolvasztani. Amíg lecsepegett, olívaolajon megfuttattam a kés lapjával elnyomkodott, és felaprított fokhagymát, majd ezen a babot, felöntöttem egy kevés vízzel és a kovászos uborka kiolvasztott levével (50-50%, ne lepje el). Néhány babérlevelet dobtam mellé, fél órát pároltam, megszórtam szárított kaporlevéllel. Igaz, most diétázom, de úgy döntöttem, hogy nem veszek iparilag lefölözött, adalékolt 12%-os tejfölt, hanem maradok a házinál: inkább abból használok kevesebbet, és még mindig jobban járok. Eldolgoztam benne a kukoricakeményítőt, egy teáskanál pirospaprikát, behabartam, összeforraltam.
Most aztán megvalósult az igazi lassú evés, néhány sörét minden igyekezetem ellenére maradt. Mondom, fémdetektor! :)
Utolsó kommentek