Az elmúlt hétvégéről kénytelen vagyok újabb bőrt lehúzni. Hiába, ha valaki jeles gasztroboggert lát vendégül, rögtön megjön az ihlet :). Mivel Piros testvére jóvoltából ismét van tésztagép a háztartásban, előre elterveztem, hogy Chiliiék tiszteletére készítünk valamilyen friss tésztából készült ételt. Vasárnap reggelre eldöntöttük, mi legyen, és a zuhogó esőben elindultunk piacolni. Előtte azonban még benéztünk a henteshez, ahol sikerült a raguba abból a combrészből vásárolni, amelyből a múltkor azt az emlékezetes szeletet sütöttem. Le is tisztáztam, ez a comb slussznak nevezett része. Itt látható bolti bontásban. A piacon újabb meglepetésként az egyik termelőnél sikerült a hosszúkás, kevésbé savas és magvas, szósznak való paradicsomból szerezni, mint kiderült egész szezonban lesz neki. A nevére most nem emlékszem, valamilyen t-betűs (vagy r?) francia fajta. Sebaj, még egy gonddal kevesebb az idénre. Hazaérvre közös erővel elkészítettük az ebédet. Én a raguval foglalatoskodtam, addig Chilii begyúrta a tésztát, amelyet végül közös erővel, illetve a tésztagép segítségével kinyújtottunk és felszabdaltunk.
Hozzávalók (7 adag, bár a ragu többre is elég)
- 6 tojás
- 600 g tönkölyliszt (30% teljes kiőrlésű)
- só, olívaolaj
- 700g mangalicacomb
- 1 kg paradicsom
- 4 sárgarépa
- 150 g zöldborsó
- 250 ml tejszín
- 200 ml vörösbor
- 2 diónyi mangalicazsír
- 1 1/2 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- só, 1 csillagánizs, 1 nagyobb darab kassziafahéj
- tálaláskor pecorino
A húst és a répát 5 mm-es kockákra aprítottam. Miközben a húst aprítottam, szinte kedvem lett volna egy szeletet ellopni, és azonnal kisütni a serpenyőben. Kis híja volt csak ... A hagymaféléket finomra vágtam. Vastag falú lábasban felhevítettem a zsírt, megfuttattam rajta a hagymát, majd a húst és a répát is hozzáadtam és összepirítottam. Ekkor jött hozzá a héjától megszabadított, felkockázott paradicsom, a csillagánizs, a kasszifahéj és a vörösbor. Sóztam, felforraltam, csendes tűzön félig lefedve egy órát főztem. Félidőben felöntöttem tejszínnel. Néhány perccel késznek nyilvánítás előtt beleszórtam a zöldborsót, végül kihalásztam a fűszereket.
Eközben Chilii megbírkózott a tésztával. A hat felvert és sózott tojást olívaolajjal és a megszitált lisztet szép homogénné összegyúrta. Folpackban szobahőmérsékleten jó egy órát pihentettük. Később átgyúrtuk, rudat formáztunk belőle, amelyből korongokat vágtunk, és a tésztagépen fokozatonként kinyújtottuk. A székek háttámláján 10 percet szikkasztottuk a tésztacsíkokat, majd a gép segítségével 8 mm-es szélesmetéltet vágtunk belőle (gyakorlatilag mire a nyújtás végére értünk, az elejét már lehetett használni), amelyet meglisztezett deszkára helyeztünk, és kevés liszttel a tetejét is meghintettük. A végén már egymásra is helyzetük a csíkokat, de nem kell aggódni, a liszt miatt nem fog összeragadni. Végül lobogó sós vízben kifőztük. A friss tésztának épp csak annyi idő kell, hogy visszaforrjon, és kicsit megfusson a lábasban, már lehet is szűrni, összeforgatni a mártással. Egy kis frissen reszelt pecorinó jól megy hozzá. Azonnal fogyasszuk. Árvay 2006-os Zempléni Sauvignon Blanc-ját ittuk hozzá. A maradék tészta konyharuhával letakarva estig friss maradt, abból lett a vacsora, ha esetleg ezután is van még maradék, ki kell szárítani, és később felhasználni.
Utolsó kommentek