Ez az étel teljesen véletlenül és spontán készült. Azon kevés esetek közé tartozik, amikor teljesen ad hoc módon dől el, mi lesz a vacsora, pusztán az dönt, mi van otthon. Később a tésztaválasztás sem volt teljesen tudatos. Múltkorjában ipari mennyiségű Barillát táraztam be 250 Ft körüli egységáron, és ez a Farfalline is köztük volt. Nem is nagyon néztem én a csomagoláson mi van, csak amikor elővettem, akkor láttam, hogy gyanúsan kicsi már az ábrán is a tészta. És lőn, majdnem nagyítóval kellett nézni őket. Annyi baj legyen, mennyiségre megvan /500g/, majd csak nem maradunk éhen. Próbam, szerencse! Gyanítom, leginkább levesbetétként adják fel, ezért aztán később kutakodtam is a Barilla honlapon. Valóban, levesbetétként szolgál, illetve sajtkrémekhez. Gól, a túró rokon, jól ráéreztem, és valóbanl nagyon jólt sikerült, baromi jól be is laktunk belőle. Ha valamihez hasonlítani kéne, leginkább talán a sztrapacska ugrik be, persze az mégis más, hiszen ez a tészta durumlisztből készül, és al dente teljesen más élményt ad.
Hozzávalók /3 adag/
- 70-80 g kolozsvári szalonna
- 2-3 fej mogyoróhagyma (vagy 1 közepes sonkahagyma)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 ek olívaolaj
- 250 g juhtúró /vagy bryndza/
- 4-5 deka picante gorgonzola vagy más közepesen aromás kéksajt /elhagyható/
- 250 ml tejszín
- só, bors, fél szerecsendió
Szinte minden tésztaétel azzal kezdődik, hogy tegyük fel a tésztafőző vizet. Ez is. Amíg a víz felforr, készüljünk elő, lehet a hagymákat megpucolni, finomra vágni, a szalonnát gyufaszálnyi csíkokra. Amint a víz forr, sózzuk, és ha újra forr, mehet bele a tészta. Gyárliag 8 percet írtak, de a gyakorlatban inkább 8 és fél-9. Egy kis olívaolajon megpirítottam a szalonnát, majd rádobtam a hagymát. Sózni nem kell, a szalonna és a juhtúró épp elég. A hagymák épp ne kezdjenek színt kapni, ekkor felöntöttem tejszínnel, és közepesen erős lángon forralva sűrítettem néhány percig. Ekkor jöhet hozzá a gorgonzola -amely érdekesen pikáns ízt fog adni- és a juhtúró. A gorgonzola docle változata nem elég erős ide, mivel a juhtúrót kell hangolni, ha nincs picante, akkor inkább más, közepesen aromás kéksajtot válasszunk hozzá. De el is hagyható. Hozzáreszeltem fél szerecsendiót, törtem egy kis borsot is rá. Amint minden elolvad, épp készen kell legyen a tészta, amelyet leszűrünk és a mártásba forgatunk. Célszerű a serpenyőből tálalni. Sajtot ne kínáljunk hozzá, tökéletesen elegendő a frissen tört bors.
Utolsó kommentek