Alapvetően "alkotói válságban" voltam, és semmi ötletem nem volt főzésre. Miközben anyósnál krumplit szedtünk, megkérdeztem hát életem párját, és Pirost is, hogy mit ennénk. Libát. Meghiszem, azt én is, mégpedig idei libát uborkasalátával. Nos, liba az nem lett, szóba sem jöhetett, mivel olyan vízhólyagok keletkeztek a kezemben, hogy azzal libát kopasztani, feldolgozni nem lehetett. Miután kiraktam a rokkantkártyát, maradt a piac, ahol azért végül szép kacsacombokat sikerült beszerezni. Nem csereszabatos, de végül elégedettek voltunk így is. Köret tekintetében az uborkasalátán kívül kötelező feladatunk is volt, a szedéskor megvágott krumplit hamar fel kellett használni. A zöldbabos krumplit továbbgondolva nem is volt vele sok probléma.
Hozzávalók /6 adag/
- 6 kacsacomb
- 2 fejvöröshagyma
- 2 fej fokhagyma
- 3 ág rozmaring
- 1.5 kg krumpli
- 500 g zöldbab
- 250 g zölborsó /mirelit/
- 1 nagy paradicsom /góliát/
- 150 ml száraz fehérbor /Légli Blanc/
- 3-4 ek. kacsazsír
- só, bors
- 3 babérlevél
- petrezselyemzöld, kapor
A kacsacombokat megtisztítottam, bedörzsöltem sóval borssal. A hagymákat negyedeltem, és a fokhagymagerezdekkel együtt a kisebbik kacsasütő edény aljába dobáltam. Közéjük tettem a rozmaringágakat, majd jól fedve ráraktam a kacsacombokat. 190 fokra előmelegített sütőbe tettem és kb. másfél órát sütöttem. Ekkor a combokat tepsire helyeztem, és 260 sokos sütőben 15-20 perc alatt megpirítottam.
A körethez a krumplit felkockáztam, a zöldbabot 3-4 centis darabokra vágtam, és külön-külön serpenyőben erős lángon kacsazsíron megpirítottam. A krumpli esetében persze túlzás a pirítás, elég, ha csak egy kis színt kap. Sóztam, borsoztam, ráöntöttem másfél deci fehérbort, rádobtam a friss babérleveleket, és lefedve csendés tűzön pároltam, míg el nem főtte a levét. Néha megkevergettem. Mikor kezdett a krumpli puhulni, hozzáadtam a zöldborsót. A paradicsomot héját lehúztam, felkockáztam, azt is hozzáadtam. Sajnos a krumpli kissé megtréfált, mert a végén nehezen puhult készre, így a paradicsom kissé túlfőtt. Mikor késznek nyilvánítottam, megszórtam frissen vágott kaporral petrezselyemzölddel.
Mártást külön nem készítettem, a zsírt külön választottam, és a pecsenyelevet beforraltam annyira, hogy még ne legyen még sós. Természetesen a tejfölös uborkasaláta sem maradt el.
Utolsó kommentek