Az elmúlt hétvége konyhai ténykedéseinek ez a szamócatorta volt a fénypontja, bár ez azért kissé túlzás, de muszáj a kissé balul elsült /szó szerint/ nyúlügyre gondolnom, legalább ennyi sikerélményem volt /na jó, a köret nem volt rossz/. Egy keveset persze bizonytalankodtam is, attól félve, hogy nem lesz elég kemény a hab a tortában, de végül a fizika törvényei ismét diadalmaskodtak, mire oda jutott az idő, hogy jöhet a desszert, készen állt a fogyasztásra. Elég szép sikert aratott, alig tudtam Pirosnak félrerakni egy kisebb darabot. Alapnak a már jól bevált Pâte brisée-t, azaz édes-sós omlós tésztát készítettem, a gyümölcstortákhoz ezt kedvelem a legjobban. Illetve van még egy másik fajta, de azzal még kísérleteznem kell, hogy blogképes legyen. Tojásos vagy vajas eperkrémet most nem kívántunk, így egyértelműen csak a tejszínhab maradt, mint egyszerű krém alap, amelyet természetesen fixálni kell egy kis zselatinnal, hogy a torta túlélhesse a szeletelést.
Hozzávalók (26 cm)
- 330 g Pâte brisée
- kb. 1 kg szamóca
- 3.5 dl tejszín
- 5 zselatinlap
- 3-4 ek. amarettó (eperlikőr is jó lenne, de nem tartunk otthon körömlakkokat, csak ezt, sütibe)
- 80-100 g (por)cukor, édesszzájúak tehetnek többet is
- 1 cs bourbon vaníliás cukor /tejszínhabhoz/
Most másolhatnám is a piszketorta elkészítésének az elejét, az alap ugyanígy készült. Azaz, a formát késsel körbekarcoltam sütőpapírra, majd ennél néhány centivel szélesebb kört vágtam ki. A körig szépen bevagdostam pár cm-ként, hogy jobban fel lehessen hajtani, belül kilyuggattam. A formát ezek után vajaztam ki, a tésztát kör alakúra nyújtottam, mégpedig a formánál annyival nagyobbra, amilyen magasra akartam /kb. 4 centi/. Formába helyeztem, a széleit kiegyengettem, villával alul megszúrkáltam. Rá a papír és a múltkori "sütőbabok" nehezéknek /ezeket elraktam, többször használatosak/, 200 fokon 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Amint a tészta kihűlt, elkészítettem a szamócás krémet. A gyümölcsök nagyobb részét negyedeltem (kb. 55-60 dekát), és a trumixgépen fél deci tejszínnel és a cukorral együtt simára dolgoztam. Közben 8-10 percre enyhén langyos vízbe áztattam a zselatinlapokat. Ahány zselatinlap, annyi evőkanál folyadékban kell majd feloldani, 3 kanálnyi amarettót használtam, kettő víz volt. Felforraltam, majd a beáztatott lapokat feloldottam benne. Kihűtöttem, és a turmixba pakoltam ezt is, 10-15 másodpercig járatva most a gépet. 3 deci tejszínből vaníliás cukorral habot vertem /sietni kellett, így szifonnal/, majd óvatosan a szamócás turmixba forgattam habkanállal. A torta aljába dobáltam a megmaradt szamócák harmadát /negyedelve/, ráöntöttem a szamócakrémet, a tetejét habkanállal elsimítottam, és a hűtő aljába raktam. Eleinte nem akart kötni, aggódtam is, hogy elázik majd a tészta, de egyáltalán nem, az sokat kibir, és végül kb. 70-75 perc múlva jól megkötött. A maradék szamócát is negyedeltem, és a gyümölcsdarabokat a torta tetejére szórva tálaltam.
Utolsó kommentek