Amikor megjelent a lavina, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy nekem ugyan miféle bűnöm lehet, és hamar megnyugtattam magam, hogy nekem márpedig olyan nincs. A többieket olvasgatva azonban sok helyen magamra ismertem, majd zsuzska és Julie is bekopogtatott hozzám a spanyol inkvizíció kíséretében, így hát rögötn meg is vallom, milyen bűnök terhelik lelkem.
Kezdjük a legnépszerűbb eltévelygésekkel. A Mekibe aránylag ritkán, de elmegyek, úgy negyedévente egyszer, általában mekknageccet falok. Vagy egy kis műanyagízű hamburgert. Esetleg mindkettőt. A sült krumplijukat viszont nem szeretem (magát a műfajt sem, maximum a félbe vágott apró krumplit).
Kóla. No igen, tudok szerfüggő lenni, és a kóla ilyen. Pepsi max, vagy Coca Cola lájt. Időnként napi rendszerességgel, aztán megálljt parancsolok, és hónapokra leállok a szer használatáról, de néha előfordul ilyenkor is.
Szeretem a felvágottakat. Igaz, inkább csak a minőségi termékek közül válogatok, de időről időre feltör bennem a vágy, hogy párizsit vagy olasz szalámit faljak, a Pick pedig egész jókat gyárt ebben a műfajban, ezek emlékeztetnek a szocializmus húsipari remekeire a leginkább (sőt, zala-felvágott, ma már alig kapni jót!). Ezen a vonalon továbbfonva a szálat, barátom a medve sajt. Sőt, a medve light is, a tégelyes, kenhető diétás változat. Igaz, a margarint gyűlölöm, a vajat pedig nincs türelmem megolvasztani, valami pedig kell a szenvicsre, hogy ne legyen annyira fojtogatós. Ide tartozik még a teszkós Vollkorn kenyér is, amiből rendszeresen vásárolok. Ugyanis nagyon utálok vásárolni, ezért egy héten csak egyszer teszek ilyet, ez pedig pont eláll annyi ideig, ráadásul teljes kiőrlésű.
Láttam már másnál is a Pluszban kapható Lambruscot, hát ezt én is előszeretettel fogyasztom, néha ipari mennyiség fogy. Sajnos csak ritkán lehet kapni vörös szárazat, ezért többnyire ezt nyakaljuk.
Páncélos hal. Nem tehetek róla, ebből is sokat el tudok pusztítani, sőt tejföllel elkeverve, jó szenvicsfeltétet szoktam belőle készíteni, de tésztába, pizzára is használom. A túlárazott tonhalkonzerveket általában kerülöm, egyszerűen sajnálom rá a pénzt, és annyival nem is jobbak.
Egyéb konzerveket ritkán veszünk, csak ananász, és paradicsom (püré, darabolt, sűrített) konzerveket.
Mirelit. Nincs mit tenni, ez kikerülhetetlen. Pl. zöldborsó, zöldbab csak az év egy bizonyos szakaszában van, viszont sokszor eszünk ilyet, és szerintem sokkal jobb, mint a konzerv, ráadásul nagyobb konyhatechnikai szabadságot biztosít, és adott esetben nem veszik kárba a lében található hasznos anyag sem, továbbá nincs benne tartósítószer sem. Egy időben tengeri halfiléket is vettem, de azokra beharagudtam, így száműztem őket. Húst csak akkor fagyasztok, ha vadhoz, vagy valamilyen különlegességhez (pl. szürkemarha) jutok, és nincs mód azonnal feldolgozni, máskülönben inkább mindig frisset használok. Anyosóm mindig rak el ősszel pörköltalapba való paprikát is. Ebből is szeretek használni.
Édesség vonalon csak a piros Balaton szelet (tallér is), a Cerbona műzliszelet, és a Túró Rudolf (csakis a pöttyös) fogyasztása róható fel, máskülönben itt egyértelműen a minőségi anyagokat választom, vagy magunk készítjük.
Csipsz-instant kávé-ropi-zizi-zacskós leves, stb kizárva.
Egy időben sok vegetát használtam, aztán most már semennyit. A fordulópont az volt, amikor ajándék dobozt adtak hozzá, ami botrányosan szar volt, a fedélnyitás közben az egész kiborult a kezemből. Ilyenkor iszonyatos haragra tudok gerjedni, aztán dac, bojkott. És rájöttem, hogy nem is kell. Leveskockát pedig soha nem is használtam. Bio vegeta-jellegű szárnyas fűszerünk mondjuk van, az egész jó.
Fűszerek. Nos, van olyan, hogy szárítottat használok. Ez télen még érthető is, ilyenkor nincs friss, vagy ha van is, egyértelműen nincs íze, de néha nyáron is előfordul.
Nem tudom miért, de a brokkolival ezidáig nem tudtam megbarátkozni. Ződkarfiol és kész.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha lesz még, majd ha lesz még valami, ideírom kiegészítésképp.
Úgy látom Cserke és Horasz még nem vallott, menjen tehát hozzájuk is az inkvizíció!
Utolsó kommentek