Az első kenyerem Cserke dagasztásmentes kenyere alapján sütöttem. A végeredemény nem is lett rossz, a grillezés alkalmával szinte az utolsó morzsáig el is fogyott. Viszont teljes kiőrlésű liszttel nem úgy működött a dolog, ahogy én azt terveztem. A belseje enyhén ragadós lett, ami nem is csoda, hiszen 60-70% körül volt a tk. tönkölybúza liszt.
A Szakácsok könyve külön fejezetben foglalkozik a kenyérkészítéssel. Vannak ott receptek is, ám inkább a saját fejem után mentem, de a dagasztást nagyjából a könyvben leírt instrukciók alapján csináltam. Így vágtam neki tehát a második kenyeremnek. Teljes siker koronázta erőfeszítéseimet, a kenyér tökéletes lett, boltban ilyet nemigen kapni. Ráadásul azt hiszem konyhai pályafutásom során most éreztem a legnagyobb sikerélményt, szabályosan úgy örültem, mint hülyegyerek a villanyvasútnak. Azonnal fel is hívtam Pirost, hogy jöjjön, nézze meg (este 11 után :)), adtam neki egy szeletet, és jómagam persze azon melegében magamévá tettem vagy két szeletet, az egyiket magában, a másikat pedig szilvalekvárral.
Hozzávalók:
- 25 deka tönkölybúza liszt (Biopont)
- 25 deka teljes kiőrlésű rozsliszt (Vitamill)
- másfél ek só
- ~ 3 dl kézmeleg víz
- ~ 2 deka élesztő
- 2-3 ek olívaolaj
- 2 tk cukor
A kézmeleg vízben elkevertem a cukrot, majd az élesztőt. Hagytam bő tíz percet, hadd dolgozzon. Addig leszitáltam a lisztet.
Összedolgoztam a lisztet, az élesztős vizet, a sót, és másfél evőkanyi olívaolajt. Amint homogénná vált a massza, hagytam 10 percet pihenni. Ez után a következőképpen dagasztottam: olívaolajjal bekentem a kezem, nagyjából lapított gömb alakúra formáltam a tészát és a dagasztótálban a szélét behúzva kinyomtam a tésztát, majd pár fokot fordítva rajta folytattam. Nagyjából kétszer-háromszor fordult át a tészta. Ekkor tíz percet pihentettem, és még kétszer megismételtem a műveleltet. Azt írja az irodalom, hogy így nem terheljük túl a tésztát és jobb lesz a szerkezete. Piros kissé kétkedve halgatta ezt, de végül a végeredményt tekintve igaza van az irodalomnak, valószínűleg máskor is így dagasztok majd.
Az utolsó dagasztás végeztével hagytam negyed órát kelni a tésztát, majd olajos kézzel szépen megformáztam. Először kör alakú cipót formáztam úgy, hogy a tésztát apránként forgatva a széleit középre huzigáltam. Amint szép alakot öltött, óvatosan rúd alakúvá lapogattam. A két szélét középre hajtottam, majd a keletkezett hegyet középre* (először mint ahogy a klasszikus papírrepülő esetében), aztután 180 fokot elforgatva a tésztát a másik felével is elkövettem ugyanezt a műveletet. Ezután tiszta konyharuhát liszttel vékonyan meghintettem, és a hajtogatott felével lefelé belehelyeztem, és bebugyoláltam úgy, hogy nagyjából alaktartó legyen, de ne túl szoros. Így kelesztettem másfél órát. Ennek végeztével óvatosan kicsomagoltam, tepsibe helyeztem, vizes kézzel kissé "megpermeteztem", a tetején ferdén keresztirányban két bevágást ejtettem, és 230 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem, majd 200 fokon nagyjából további 20 percet. Akkor jó, ha megütögetve kongó hangot ad. És persze szép színe is van addigra. A süléshez a szakirodalom szerint nem árt a párás környezet, ezért kell vízzel kissé megspriccelni. Ha nem jól zár a sütő ajtaja, esetleg lehet az aljába kis fémtálba jégkockákat helyezni.
Sülés után illik várni legalább húsz percet a szeletelésig :) Habár nem voltam igazán éhes, szinte stopperral mértem az időt. :)
* kiegészítve: 2007. 06. 27.
Utolsó kommentek