Az idén nagy fába vágta fejszéjét a Tour de Serpenyő csapata, úgy döntöttünk, hogy végigfőzzük a három nagy nemzeti körverseny (Giro d'Italia, Tour de France, Vuelta) állomásait. Mint mindig, elsőként tavasszal a Giro kerül megrendezésre. Nekem a negyedik etap jutott első helyszínül, amikor is az ír intermezzo után hazatér a mezőny. Ezúttal Puglia-ban tekernek a srácok, a mai nap igazi sprintfutam lesz, a Giovinazzo-Bari táv 112 km, szinte teljesen sík szakasz.
A dolgunkra térve, a pugliai gasztronómia a hihetetlenül gazdag hal- és tengeri herkentyű felhozatal ellenére mégis inkább a kiváló terményeiről híres. Nem véletlenül hívják az ország éléskamrájának is, hatalmas olívaligetek és búzamezők terülnek el, az olasz olajtermelés több fele innen származik. Érdemes megemlíteni, hogy a megtermelt olaj minőségére csak az utóbbi időben fordítanak kiemelt figyelmet, mivel régebben inkább csak lámpaolajat készítettek, amelyre a petróleum előtti időkben világszerte jelentős kereslet volt, még a pápának is erről a vidékről szállítottak. A búza ezen az éghajlaton durumbúza, a kenyérfélék egy része is ebből készül. Természetesen számos tésztafajtát készítenek belőle (tojás nélkül), közülük egyik legismertebb az orecchiette, amely a mai ételünk egyik fő alapanyaga is. A receptötletre egy helyi régiós oldalt böngészve találtam rá, és azonnal megtetszett, mert szinte minden egyben van benne, ami jellemzi az itteni konyhát. Elkészítése fél órát sem igényel, ha első fogásként tálaljuk négy főre, ha más nem lesz utána, inkább csak kettőre elegendő. Ha valakinek nincs kertje, az alapanyagok közül a cukkinivirág beszerzése lehet a legnehezebb. Én egyszerűen megkértem a piacon az egyik kedvenc termelőmet, aki szokott cukkinit árulni, hogy hozzon néhány virágot.
Hozzávalók
- 1 kg fekete vagy kékkagyló
- 1 paradicsomkonzerv (lehetőlen san marzano), csak a paradicsomok
- 1 kis fej újfokhagyma (vagy 3-4 gerezd fokhagyma)
- 8-10 cukkinivirág a bébicukkinivel együtt
- 250 g orecchiette
- olívaolaj, só, bors, petrezselyemzöld
1. Tegyük fel a tésztafőző vizet. Amíg felforr, megtisztítom a kagylót, leválasztom a virágokat a cukkiniről, negyedelem, a cukkinit vékony hasábokra vágom, a paradicsomokat negyedelem, magjukat kikaparom, újfokhagymát felaprítom.
2. A forró, lobogó sós vízbe (1 ek. só minden másfél literre) beledöntöm a tésztát. A száraz orechiette meglehetősen hosszú idő alatt fő ki, addig minden más is készen van.
3. Egy nagy serpenyőt felmelegítek, beleszórom a kagylókat, és közepes lángot alkalmazva megvárom, hogy kinyíljanak. Néha megrázogatom vagy fakanállal óvatosan átforgatom. A kinyílt kagylóhéjakból késsel egy tálkába szedem ki a kagylóhúst. Érdemes sietni, egyrészt a kagylóhéj kissé süt, másrészt a tésztát nem kell túlfőzni.
4. Másik serpenyőben nagy lángon olívaolajon megfuttatom a fokhagymát és a cukkinit. Elég 1-2 perc, majd jöhet hozzá a paradicsom és újabb egy perc múlva a kagyló és a cukkinivirág. A kagyló egy kis levet is ereszt, amit hozzáadhatunk bátran, pont ennyi szaft elég lesz hozzá, maximum még egy evőkanálnyi kell a paradicsomkonzerv levéből. Ekkor már tilos keverni, csak dobva-rázva összepirítom, és kész is van.
5. Ha jól időzítünk a tészta pont ekkorra lesz kész, leszűrjük, hozzáadjuk, meglocsoljuk prémium minőségű olívaolajjal, és egy kis petrezselyemzöldet hintünk rá. A serpenyőben is tálalhatjuk.
A holnapi receptet az Al dente blogon keressétek.
Utolsó kommentek