Ahogy az előző posztban már jeleztem, Horasz nálunk vendégeskedett az elmúlt hétvégén, amelynek egy maratoni főzés lett az eredménye. Hogy a helyzetet tovább súlyosbítsuk, életem párja egy régóta halogatott mini női bulit is beszervezett. Előtte persze kissé félve megkérdezte tőlem is, hogy nem baj-e? Persze, hogy nem, jómagam úgy voltam vele, jobb is így, legalább megmutathatjuk, hogy férfiak is helytállnak a konyhában, no meg a hölgytársaságnak egyébként sem lehet nemet mondani. Bíztam benne, Horasznak sem lesz ellenére az ötlet. :) Mondanom sem kell, szinte az egész szombati nap a konyhában telt. Reggelire -na jó, 11-re- bagettet süttötem, amelyet közel egy négyzetméter olasz szalámi és mortadella, némi pármai vaj, gorgonzola és zöldek kíséretében tüntettünk el, de nem volt mese, bírni kellett az egész napos robotot. Az éhes szakács köztudottan nem jó semmire. Így aztán - már nyugodtan - megsüthettem a címbéli desszert alapjául szolgáló kalácsot, előkészíthettük a labanc mangalictarját, majd elmehettünk egy rövidet sétálni és kávézni a belvárosba. Hazatérve, míg Horasz Piros kezei közé vetette magát - egy alapos és profi hátmasszázs erejéig, előkészítettem a köretnek szánt zöldségeket. A desszert krém részével megvártam Horasz visszatértét, annál is inkább, mert a málna csak később jött képbe, eredeileg csak joghurt, zöldkardamom és méz szerepel benne. Csak hogy nekem szokásom mindent felvásárolni a piacon, így amikor jött velem szembe egy literes doboznyi málna, eszem ágában sem volt otthagyni. Rövid tanácskozás után abban maradtunk, jó lesz a málna, nem ronthatják el egymást a kardamommal. Persze hogy ez mennyire zseniális kombináció, az csak kóstoláskor lett egyértelmű. Egyetlen enyhe, esztétikailag zavaró tényező van csak, a "barbirózsaszínes" öntet, de ezzel nincs mit tenni, a málna ilyen. Egyszer lehet, kipróbálom joghurt nélkül is, úgy még intenzívebb lehet az összhatás.
Hozzávalók (6 adag)
1 kalács:
- 400-450 g liszt
- 250 ml tejszín
- 3 tojássárgája
- 1 tk vaníliakivonat
- 1 tk rum
- 1 citrom héja reszelve
- majdnem fél kocka élesztő (20-25 g)
- 2-3 ek gyümölcscukor
- kenéshez: 1 tojássárgája és 1 cl tej
- kb. 600 g málna
- 3 szem zöld kardamom
- 600 ml jó minőségű joghurt
- 6-8 ek méz, ízlés szerint
A kalácsnak valót bedagasztom, megkelesztem, megfonom, megkenem tojással, kisütöm. Ez akár jó néhány órával fogyasztás előtt megejthető, így nem kell mindent az utolsó pillanatra hagyni. Az öntetnek is kell 1-2 óra, hogy jól összeálljon. A kardamom magjait alaposan összetöröm mozsárban, vagy lehet aprítógépben is. Persze őröltet is kapni, de az egész fűszer használata mellett szól az a tény, hogy sokkal frissebb, intenzívebb illat- és ízaromákban. A málnát leturmixolom, majd szitán átpasszírozom. Hozzáadom a megtört kardamomot, a joghurtot és a mézet, alaposan eldolgozom. Néhány órára hűvös helyre teszem. Tálaláskor felszeletelem a kalácsot, kenyérpirítóban aranybarnára pirítom, háromba vágom, elhelyezem a tányéron, és körbelocsolom az öntettel.
Ismét nem klasszikus desszertbort ittunk hozzá, 2009-es Köpcös Sillert nyitottunk. A málna miatt nehéz a borválasztás, ez nem is volt teljesen tökéletes, de azért nagyon rossznak sem mondanám. Talán egy intenzív gyümölcsös félédes olasz habzóbor lenne csak jobb.
Utolsó kommentek