Meg még ki tudja mivel, de már így is túl hosszú a cím. Ráadásul az egész történet a vízzel kezdődött, ugyanis Pirossal a kéthetente megszokott vízgyűjtő körünket kezdtük. Ehhez a testvéréhez kell elmennünk, aki rendelkezik háztartási víztisztító berendezéssel. A tőle nyert tisztított víz rendkívül alacsony ásványianyag-tartalmú, ezért kiválóan alkalmas kávé- és teafőzésre. Amióta ezt használom, gyakorlatilag megszűnt a vízkövesedés. Közben úgy döntöttünk, hogy az akció előtt kiszaladunk a közelben lévő Metróba (már amennyire ezt a kecskemétit egyáltalán annak lehet nevezni). Ott pedig megláttam a címben szereplő ír marhát, elég jó árfekvésben. Persze még ez sem igazi első osztályú, érlelt marha, ennyiért nincs ilyen, de már ránézésre használhatóbbnak tűnt, mint amit a hentesek tartanak a városban. Első alkalommal mindenesetre tanácsos a kellő óvatosság, nem mertem rögtön steaket készíteni belőle, az alacsony hőmérsékleten történő egyben sütés megfelelőbbnek tűnt a kísérletezéshez. Így hát végeztem a húson egy kis tisztítási utómunkálatot, bekentem olívaolajjal, és zsírpapírba csomagolva három napig érleltem a hűtőben. Amikor eljött a napja, befűszereztem, serpenyőben kérget sütöttem rá, és három óra alatt alacsony hőfokon megsütöttem. Az eredmény egészen kielégítő volt. Bár nem volt vajpuha, de rágósnak egyáltalán nem nevezhető. Egy-két hét érlelés még ráfért volna, de mindent összevetve elégedett voltam, és legközelebb már bizodalmam lesz a hirtelen sütéshez is. Mindehhez már csak a megfelelő körítést kellett kitalálni. Miután a kecskeméti piaccsarnok másfél hónapos felújítás alatt van, nem könnyű a dolgom. Az árusok egy része az őstermelők többségével együtt kényszerszabadságon van, a bátrabbak és a nagy hidegnek ellenállók pedig kiköltöztek a külső placcra, ahol felhúztak egy lakodalmas sátrat. Meglehetősen zsúfolt ez így, ráadásul a bejáratott termelőim közül szinte senki nem költözött ki. Ennek köszönhetően meglehetősen nehéz helyzetben vagyok most az alapanyag-beszerzés tekintetében. Mindezek ellenére sikerült jó céklát és szép édesköményt vásárolni, így végül egészen jól alakultak a dolgok. Meg kell még említenem a hozzá választott bort is, amely nagyon jól illett az ételhez. Sikerült rendkívül jó árban  Demeter Csaba 1/2 8-as Silleréből beszereznem (Eger). Különös módon nagyon sokáig, 20 hónapig tartotta nagyhordóban, ennek ellenére nagyon jól megmaradtak a szép gyümölcsös-fűszeres ízjegyek. 8-10 perc szellőztetés mindenesetre nem árt neki.

Hozzávalók
- 1 nagyobb darab rostélyos (2.2-2.5 kg)
- olívaolaj
- libazsír
- 2 kk római kömény, 1 tk koriander, 1 tk rózsabors, 1 tk feketebors, 1 tk szegfűbors, 1 tk mustármag 1/4 csillagánizs
- 1-2 rozmaringág

- 2 kg kiflikrumpli
- libazsír
- petrezselyemzöld, só

- 3 cékla
- szőlőmagolaj
- só, 2 tk római kömény, 1 csili, tarkabors, 1/4 rúd fahéj
- balzsamecet

- 1 nagyobb édeskömény gumó
- 1 lialhagyma
- só, fehérbors
- 1 biocitrom
- olívaolaj

A marhát sütésképes állapotba hozom, alaposan bekenem olívaolajjal, majd zsírpapírba csomagolva a hűtő aljába teszem érlelni. Naponta érdemes ránézni, átforgatni. A sütés reggelén kiveszem a hűtőből, mire rá kerül a sor kicsit "felmelegedjen". A szárazfűszereket mozsárban finomra töröm, beszóróm vele a húst, amennyire lehet, belemasszírozom. Serpenyőben libazsírt hevítek, és a hús minden oldalát gyorsan körbepirítom. Sózóm, majd tepsibe teszem. Rálocsolom a serpenyőből a libazsírt, esetleg még egy kis olívaolajat, mellédobok 1-2 rozmaringágat, és lefóliázva 120 fokos sütőbe rakom. Ekkora mennyiségnek kb. 3 órányi sütés kell, de már előtte egy fél órával jobb ránézni, mert amikor kezdi engedni a pecsenyelét, készen van. Tálalásig 20 percet pihentetem. Közben a pecsenyelét a felére beforralom, zsírtalanítani nem szükséges.

A céklát a juliennél egy kicsit vastagabb hasábokra vágom. A csilit nagyjából kimagozom, a többi fűszerrel mozsárban megtöröm. Serpenyőben néhány evőkanálnyi szőlőmagolajat hevítek, megfuttatom rajta a fűszerkeveréket, majd rádobom és megpirítom céklát.  Nem kell túlkészíteni, maradjon ropogós. A végén sózom, balzsamecetet locsolok rá, összeforgatom. Legjobb langyosan tálalni.

Az édesköményt és a lilahagymát csíkokra vágom, olívaolajon megpirítom. Amikor kezd puhulni, frissen tört fehérborssal, sóval és frissen reszelt citrom héjával fűszerezem. Végezetül ráfacsarom a citrom levét, és épp csak összeforralom.

Közkívánatra készítenem kellett még az ilyenkor elmaradhatatlan, héjában főtt, libazsíron ropogósra pirított kiflikrumplit.