Ma kissé rendhagyó napot tartottam, és hazafelé Budapestről letértünk a főútról. Célzottan és tervezetten: nagyobb mennyiségű bodzavirágot szedtem egy félreeső akácos-ligetes területen. Az országban szinte mindenhol találni ilyen területeket. Tavaly már leírtam a bodzaszörp készítésének módját, ezért most nem teszem, csupán annyival egészíteném ki, hogy az idén szereztem hozzá fél kiló szinte fekete, nádmelaszos muscovado nádcukrot, és azzal készült. A szörp kissé sötétebb, mint szokott lenni, de még biztosan világosodik valamennyit, viszont az íze biztosan jobb lesz, hiszen ez a fajta cukor igazán különlegesen zamatos. Aki még teheti és szereti, menjen, szedjen bodzavirágot, amíg lehet. Itt felénk, a Kiskunságban nemsokára levirágzik.
A piacon megjelent a kovászolni való uborka. Szombaton beszereztem az első adagot, és hét végére készen lesz, már nagyon várom. Az éjszakák még kissé hűvösek, ezért késő este és kora reggel segíthetünk neki azzal, hogy egy időre meleg vízbe állítjuk, a kovászos uborka készítéséhez alapvetően nem napfényre, hanem melegre van szükség.
Utolsó kommentek