Azt hiszem, kivételesen szerencséseknek mondhatjuk magunk, hiszen abban a nem mindennapi élményben volt részünk, hogy maga Szepsy István kalauzolásában kóstolhattuk a borait. Bár bíztam benne, hogy egyszer sikerülni fog eljutni hozzá, álmodni sem mertem volna, hogy ez végül ilyen egyszerűen bekövetkezik augusztus végi hegyaljai kirándulásunk alkalmával. Bízván szerencsecsillagunkban, átkerekeztünk Bodorogkeresztúrról Mádra, hátha sikerrel járunk. Megtalálván a házat, kissé megilletődve léptem át a kaput. A tornácon maga Szepsy úr üldögélt, éppen vendégeket várva. Aznap már nem ért rá, ám készségesen felajánlotta, hogy ha ráérünk, másnap délelőtt 10 órakor egy kisebb 4 fős társaság érkezik hozzá kóstolásra, amelyhez mi is csatlakozhatunk.
Másnap reggel izgatottan keltem. Hamar összeszedtük magunk, és biciklire pattantunk. Úgy néz ki, tendencia lesz, hogy az elemek tartogatnak valamiféle meglepetést, ha kivételes borokat kóstolhatunk: most éppen igen erős szembeszéllel kellett megküzdeni. Az pedig hagyján, hogy a szélirány a kormány elfordításának megfelelően változik, de olyat rég tapasztaltam, hogy a szélnek köszönhetően a bicikli a lejtőn nem gyorsul. Ennyi baj legyen, hősiesen küzdöttünk, és -bár közben már az is megfordult a fejemben, hogy lekéshetünk - időben megérkeztünk.
(forrás: www.szepsy.hu)
Először a tornácon Szepsy István egy rövid, de igen hasznos és informatív "előadást" tartott, külön hangsúlyot fektetve a különböző talajformákra és azoknak a borra vonatkozó hatásaira. Mindezeket kőzetmintákkal is illusztrálta. Ennek végeztével átballagtunk a nem messze lévő pincéjébe, ahol kezdetét vette a tulajdonképpeni borkóstoló. Bevezetésként néhány furmintok mutatott. Már az épp azelőtt nemsokkal lepalackozott tételek és a birtokborok is nagy hatást tettek rám /többnyire a 2006-os évjárat szerepelt/, de igazán izgalmas volt a különböző dűlőkből származó borok összehasonlítása. Majd következtek az igazán különlegesek: szamorodni, Botond cuvée, és az aszúk. Közben pedig hallgattuk Szepsy Istvánt, aki szinte egyfolytában érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélt, miközben a felmerülő kérdeseket is megválaszolta. Majdhogynem lehetetlen egyszerre ennyi információt befogadni, szinte szájtátva hallgattunk, ami csak azért nem volt igaz, mert közben azért a mennyei nedűt is kóstolgattuk. Azt hiszem Szepsy Istvánnak varázsereje van, amely nem csak kizárólag a szőlőre és a borra hat, hanem arra is, aki hallgatja őt.
A kóstoló végeztével még volt annyi ideje, hogy felajánlotta, ha nincs ellenünkre, kivisz a szőlőbe is. Természetesen nem kellett kétszer mondani, és néhány perc múlva már kinn is voltunk a Szent Tamás dűlőben. Itt megláttuk, hogyan működik a gyakorlatban a terméskorlátozás. Ami a legérdekesebb: ezt a munkát csak nőkkel lehet végeztetni. Egyrészt sokkal precízebbek, mint a férfiak, de ami a legfontosabb, a férfiember képtelen arra, hogy megritkítsa a termést, főleg ennyire radikálisan. Hja, a minőségnek ára van. Nem is akármilyen.
Visszatérvén a házhoz, mikor a fizetésre tértünk volna, Szepsy István csak elmosolyodott: nála a kóstoló ingyenes. És ezen tulajdonképpen már meg sem lepődtem. Hiszen végig úgy éreztük magunk, mint a kitüntetett vendégek. Ilyen csak a mesében van. És ez mégis megtörtént, mégpedig velünk. Talán nem túlzok, életem egyik meghatározó élménye lesz.
Utolsó kommentek