Fűszeres Eszter oldalán találkoztam a Lebuj fogadóval, ahol melegen ajánlja, mint Hegyalja egyik legjobb magyaros-jellegű éttermét. Mivel úgyis Bodrogkeresztúron volt a főhadiszállásunk, nem volt nehéz a programba illeszteni a látogatásunkat. Úgy döntöttünk, hogy gyalogszerrel vágunk neki a másfél kilométeres útnak (a falu szélétől kb. 1000 méter, Tokaj irányában), ami végül jó döntésnek bizonyult, habár a 38-as út forgalma nem teljesen ideális a gyalogláshoz, igazából csak nappali fényviszonyok mellett javaslom.
Az időjárásnak megfelelően a teraszon foglaltunk helyet, habár az út forgalma kissé zavaró, de ez egy külön történet, könnyen politizálásba torkollhat, a lényeg, hogy nem a hely tehet róla.
Az étlapot végigböngészve a sztrapacska nagyon zaklatott lelkiállapotba hozott, már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára. Köretként csak egy mustáros flekkenszhez szerepelt a menüben, vagy pedig marhapörkölthöz, miost pedig egyikhez sem volt kedvem. Sajnos fél adag nem rendelhelhető, ezért egy huszárvágással megoldottam a feladatot. A Tisza-mentén kedvemre valóan készítik a halászlevet, ez már jó kiindulópont, Tokaj-környékén pedig szeretik korhely módra készíteni (tejfölös-citromos habarással). Ez felénk és Szegeden sem divat, ezért ezt választottam, a pincér ajánlására filézett harcsával. Erre pedig jöhet a sztrapacska, juhtúróval, szalonnapörccel, ahogy kell.
A kedvesem szeme pedig megakadt egyik "komplementer"-csirkemellen őszibarack kalappal, citromfűmártással és krokettel.
Mindkettőnk választása jól sült el. A csirkemell finom puha omlós volt, a mártás és a barack igazi telitalálat hozzá, és a krokett is szinte tökéletes. Amennyire meg tudtuk ítélni, helyben készült, és értik a módját.
A halászlére szintén egy rossz szót nem tudok mondani, kellően tartalmas alaplével, amelyet a citrom és a tejföl még tökéletesebbé varázsolt. A harcsafilé pedig pont addig főzve, amíg kell, puha, de nem szétesős. És ízes. Egyszóval, ezt így kell elkészítnei.
A sztrapacska nem volt kiemelkedő, nekem túlzottan is nokedli-szerűre sikerült, és az mindenképpen negatívum, hogy a tésztájában vegeta-darabkákat fedeztem fel. Teljesen felesleges az ilyesmi, a vegeta nyugodtan maradhatna a nagyüzemi konyhákban, vagy ott sem. Ezek a hibák szerencsére nem voltak életveszélyesek, jóízűen el is fogyasztottam az egészet.
A végén már a desszert szóba sem jöhetett, igaz nem is láttam az étlapon olyat, amely megérte volna a kockázatot ("még egy kis menta, monsieur? olyan vékony, mint az ostya" :P) Az árak nem vészesek, 5000 forint körüli összegből kijött az említett ételsor, vízzel, borral, pálinkával. Összességében elégedetten távoztunk, máskor is vissza fogunk ide jönni.
Utolsó kommentek