Van Kecskeméten egy hely, amely már régóta fogalomnak számít, aki lacipecsenyét szeretne enni, a környékben jobb helyet nem is talál. Igazából mértékegységnek is nevezhetném, mert ha a barátainkkal egymásnak valamilyen szívességet teszünk, akkor a hálát 1-2 vagy több egység lacikonyházásban szoktuk meghatározni, ilyenkor persze a full-extrás de luxe menü értendő alatta. Mint ahogy ez ma is volt, a sakál a héten kötött velem számára egy igen előnyös üzletet, persze egy egységnyi paraszolvencia azért kijárt nekem is. Ilyen esetekben ráadásul még megy a cukkolás is, már a hét elején közöltem vele, hogy készüljön, mert kieszem a vagyonából, minek utána már mehet is a szeretetotthonba. A lacikonyhával csak egyetlen probléma van, a legkelendőbb csemegéjük, a sült tarja általában már kora délelőtt elfogy, délben csak a legritkább esetben van. Szerencsére mód van rá, hogy az időben kitelefonáló éhező vendég tetessen el magának, feltéve ha valóban idejekorán kiszól. Tarja ugyanis naponta csak egy tepsivel készül, szép lassú tűzön omlós puhára sütve. Sajnos ma késve eszméltem, már fél 9-kor mutatóban sem volt belőle, hiába adtam hangot elégedetlenségemnek. Ennek ellenére persze nem maradt el a látogatásunk, ami jár az jár! Lássuk tehát a mai felhozatalt:
Sajnos a fényképezőt elfelejtettem magammal vinni, a képet telefonnal készítettük.
A legfontosabb a sült kolbász. Már csak azért is, mert a kolbászokból kisült zsírban sülnek a debrecenik, és a rántott dolgok. Nem tudom milyen forrásból szerzik be a kolbászt, de évek óta ugyanaz a stabil, jó minőség tapasztaható (persze ez itt mindenre igaz). A fűszerezés nem túl erős, bár határozott, a kolbász színhús-szalonna aránya ideálisnak mondható. Egyszóval senki meg nem mondani, hogy nem házi készítésűről van szó.
A debreceni alapjául kereskedelmi forgalomban kapható jobb minőségű áru szolgál, amelynek határozottan jót tesz, hogy a kolbászzsírban sül.
Kapható sajttal töltött pulykamell is. Eddig is gyanús volt, még soha nem is rendeltem, de most a teszt kedvéért kipróbáltam. Egyértelmű csalódás -azaz nem is, mert a várakozásaimnak megfelelően- egyértelműen ipari jellegű mirelit, azoknak javaslom, akik vágynak egy kis műanyagízre.
A rántott csirkemell eredetében nem vagyok biztos, mindenesetre a kolbászsírban átlényegül és egészen finom, rendszerint rendelni is szoktam :)
Kétfajta hurka is szokott lenni, véres most nem volt. A májas vagy tüdős igen finom. Általában hurkát csak akkor eszem, ha ismerős disznót vág és készít, amiből mi is kapunk. Az ipari jellegűektől, de általánosságban az ismeretlen eredetűektől távol tartom magam. Egyszer azonban győzött a kíváncsiság, és láss csodát, ez a hurka finom. Ugyan nem üti meg a háziak színvonalát, de igenis értékelhető, és jóízzel elfogyasztható, bárkinek merem ajánlani.
Lehet még hamburgert is kapni, ám azzal nem sanyargatom magam, ha már egyszer felkerekedünk, hogy a város szélén ebédeljünk.
Mindehhez az egészséges életmód jegyében nagyon finom, már-már kalácsszerűen foszlós , mesébe illő puha kenyér dukál, de ide úgysem diétázni jön az ember, egy-két ezer kalória különben is garantálható, akkor az a kis fehér kenyér meg mit számít! Hogy mindez jobban csúszzon, kiváló savanyúságok közül lehet választani. Átlagon felüli a kovászos uborka, és még ha én otthon ennél sokkal jobbat is készítek, itt sem adom három darab alá, hamar el is tűnik. Nagyon finom a savanyított cseresznyepaprika és a káposztával töltött almapaprika is. És ne hagyjuk ki a lényeget: a sült kolbász, debreceni, hurka mit sem ér, ha nincs hozzá finom mustár! Ebben sem szenvedünk hiányt, jófajta bugaci enyhén csípős fajtát adnak.
Ez pedig még mindig nem elég, fejenként fél liter jó málnaszörppel öblítjük le a fáradalmakat. Ráadásult mindezt nem állott ásványvízből, hanem hideg szódából! Igazán kár lenne kihagyni!
Beszéljünk a piszkos anyagiakról is: ezer forint körüli összegből már egy hozzám hasonló nagyevő is bőségesen jóllakik. Mondjuk nem is ez a leghelyesebb kifejezés, mert inkább alapos bezabálásnak nevezném. Ilyenkor már csak óvatosan befekszik az ember a kocsiba, lassú tempóban visszahajt a munkahelyre, és egész délután félálomban időnként az órára néz, hogy mikor mehet már haza. Ezt a posztot is igen nehezen szültem meg :)
Aki az M5-ös autópályán Kecskemét felé jár, és lacipecsenylre éhezik, érdemes kijönnie a déli csomópontnál, a szélmalomtól kb. egy kilométer még a város felé, a második kereszteződésnél balra, a lőtérrel szemben.
Afit Büfé
Kecskemét, Mindszenti krt. 1
20/483-1809
hétköznap 06-14-ig
Utolsó kommentek