Ez az igazán nagy klasszikus most először készült a konyhámban. Nem mintha nem szeretném, sőt éppen ellenkezőleg. Azonban a pörkölt-jellegű ételek esetében kell a lehető legkörültekintőbben eljárni az alapanyagok megválasztásánál, hiszen itt kevésbé fűszerezünk, mint más esetben, és éppen ezért leginkább itt dominálnak a kész ételben a hozzávalókban rejlő alapízek. Rendes tanyasi csirkéhez hozzájutni nem könnyű, és ha sikerült, sem biztos, hogy rögtön pörkölt készül belőle. Gyári csirkével nem is érdemes kísérletezni, a végeredmény számomra általában lehangoló szokott lenni. Most, hogy a baromfiudvar már ontja a kiváló nyersanyagokat, végre bátran belekezdhettem régi vágyam megvalósításához.

A pörkölt készítés alapszabályaihoz nálam szigorúan hozzátartozik, hogy kis mennyiséggel nem is próbálkozom, minél többet főzök, annál jobb. Csak színhúsból sem érdemes pörköltet főzni, csontos, mócsingos, esetleg bőrös hozzávalók még mindenképpen kellenek bele, hogy szaft a kívánatosan ragadós-enyves állagot elérje. Az már bizakodásra ad okot, ha egy pörkölt kihűlve megkocsonyásodik. Még akkor is, ha finom, gyenge csirkehúsból készül. Így tehát a szóban forgó jószág mindenestül szükséges (azaz a far-hát, láb, belsőségek, nyak, nyakbőr, sőt a püspöpkfalat  is!), és létszámban lehetőleg mindjárt legalább kettő szerepeljen, vagy esetleg még több. Minden csirkéhez számolhatunk egy nagy fej vöröshagymát, közepesből kettőt, egy szép nagy (lehetőleg már sárgás-pirosba hajló) paprikát, esetleg 2-3 gerezd fokhagymát. A jó tanyasi csike hája is kiváló, ezt elég kiolvasztani, bőségesen biztosítja a főzéshez szükséges zsiradékot (adott esetben még sok is lehet). Ha ezt nem sikerül megszerezni hozzá, egy kis füstölt szalonna is jó lehet céljainknak.

Nos, tehát miután minden hozzávaló rendelkezésre áll, elkezdhetjük a főzést. Jelen esetben durvára felkockáztam a csikék háját, és kiolvasztottam a zsírját, megpirítva benne a nyakbőrőket is. Kicsit több is lett a zsiradék a kelleténél, a felesleget leöntöttem egy tálkába, a maradékon pedig elkezdtem pirítani a felaprított vörös- és fokhagymát, majd 1-2 perc elteltével hozzáadtam a nagyon apróra vágott paprikákat is.  Minél tovább sikerül pirítani, annál jobb, mert a csirkét nem kell sokáig főzni, és én pl. úgy szeretem, ha a hagyma és paprikadarabok teljesen szétfőnek, mire kész a pörkölt. Amikor tehát jónak ítéltem a helyzetet, először sót, majd 1-2 evőkanál édesnemes paprikát adtam hozzá, hogy szépen kioldódjon a színe, majd óvatosan, de határozottan átforgatva megfuttatam a főbb alkotórészeire darabol csirkéket (ketten voltak). Kevés fehérborral és vízzel felöntöttem, annyira hogy ellepje, és még adtam neki 2 evőkanálnyi édesnemes paprikát. Forrástól számítva nagyjából másfél óra kell neki, és a befejezés előtt 10 perccel elég a májat hozzáadni, esteleg ha túl sok zsiradék olvadna ki a húsból, a felesleget leszedni. A májjal együtt én még beletrükköztem 2-3 gerezd áttört fokhagymát is, valamint szokásomhoz híven 2 apróra vágott paradicsomot (vagy egy kis doboz sűrített paradicsomkonzerv is jó lehet).

Amíg főtt a pörkölt, elkészítettem a köretet is. Ehhez mindenképpen nokedli dukál, mással el sem tudom képzelni. Felvertem hét tojást 3-4 evőkanálnyi sűrű házi tejföllel, sóztam, hozzáadtam két deci tejszínt, és kb. 60 deka liszttel simára kevertem. Én egy jó fél órát szeretem a nokedlitésztát pihentetni, a tapasztalatom szerint lágyabb lesz kifőzve. Két menetben kiszaggatam, kifőztem, majd enyhén leöblítve egy evőkanálnyi olívaolajat locsoltam rá, és alaposan elkevertem, hogy ne tapadjon össze túlságosan.

A csirkepörkölt nem lenni teljes tejföl nélkül. Az eltarthatóság végett nem főztem bele, hanem tálaláskor mindenki annyi házi tejfölt szedett hozzá, amennyi jól esett. Természetesen a kovászos uborka sem maradhatott el mellőle.