Habár a baromfiudvarból származott az előző írásban magasztalt idei liba is, az első igazi madaraink mégis a csirkék voltak, hiszen ők három hetes koruktól nálunk nevelkedtek. Tápot csak az első két hétben kaptak, a fennmaradó 5-6 hét alatt alatt már csak kukoricadarán, búzán, a kertből szedett mindenféle zöldön, és a konyhai zöldséghulladékon tartottuk őket. Ennek megfelelően óriási várakozással tekintettem az "első fecske" megjelenésére, amely jeles időpont másfél hete be is következett. Első alkalommal nem is legnagyobb, legszebb kakasok váltak áldozattá, hiszen ők a legbékésebbek, ezért talán később is a békés egymás mellett élés lesz rájuk jellemző, így megérhetik a felnőtt nagykakas-kort. Inkább a súlyhatárt megütő, zavargást-keltőket gyűjtöttük tehát össze.
Nem egyszerű dolog ezen jószágok kopasztása, nagyon kell vigyázni, fel ne szakadjon a bőrük, persze ez nem is minden esetben sikerült, ekkortól pedig csak, mint rántottcsirke jöhetnek szóba. Szerencsére elegendő mennyiséget vágtunk, így került sütni is, rántani is, sőt a legszebb aranysárga csirkék maradtak a sütés nemes céljaira. Nálam hárman léptek porondra, kettőt rántottam, egyet sütöttem, a rántani valóak far-hát, és az összes többi lába, és belsősége pedig múlt hetén egy fenséges csirkeaprólék-leves formájában került terítékre.
A sütést nem bonyolítottam túl, kíváncsi voltam, hogy milyen a csirkéink alapíze. Ezért csak sóztam, mértéket tartván borsoztam, egy deci bort és a háját alátéve lefóliázva másfél órát sütöttem 210 fokon, majd bő húsz percet locsolgatva ropógosra sütöttem a bőrét.
A rántani valókat főbb részekre szedtem, szárnyak, 2 fél mell, combokat egyben hagyva, és természetesen a májak. Panírozás előtt enyhén sóztam és borsoztam (a májakat csak utólag sóztam). A panírhoz sikerült beszereznem igazi jó minőségű zsemlemorzsát, így azt most nem magamnak kellett készíteni. Belereszeltem 7-8 deka parmezánt is. Előbb lisztben megforgattam, majd a felvert tojásban (4 db), végül a parmezános morzsában. Forró olajban kisütöttem, lecsepegtettem és tálalásig meleg helyen tartottam. Az érdeklődők kedvéért három szelet sajtot is rántottam, dupla bundában, hogy ne folyjon ki. Mint a rántott dolgokkal általában, most sem volt szabad sokáig várni, gyakorlatilag amíg a levest ettük, csak addig tartózkodott a hűlőfélben lévő sütőben. Egy árnylatnyi hiba azért becsúszott, legközelebb egy kicsit kisebb hőfokon kell rántanom, és akkor a combok is omlósabbak lesznek. Mondjuk így sem volt rossz. :)
Köretként petrezselymes párolt rizst készítettem. Rukkola-, valamint paradicsomsalátát kínáltam még hozzá. Ez utóbbiak almaecetes-gyümölcscukros salátalében lényegültek salátává, a rukkola kapott még pár csepp olívaolajat, a paradicsom pedig több ecetet.
Nagyrédei Chardonnay-t (Mátra Hill) ittunk hozzá.
Utolsó kommentek