Már vágytam a füstölt-savanykás ízekre, és egyből a korhelyleves jutott eszembe. A diéta idején azonban az túlságosan durva lenne, ezért most egy könnyített változatát készítettem el. Az alapanyagok kiválogatásánál is körültekintően kell eljárni. A jó minőségű savanyított káposzta elengedhetetlen, ha nincs megbízható forrásunk, aki nem borkősavas vackot árul, inkább vegyünk fehérboros káposzta konzervet. Elengedhetetlen továbbá a szép, zsírmentes füstölt sertéscomb. Csakis hagyományos módon sózott, érlelt darabok jöhetnek szóba. A gyorspácolt mindig fényesebb és élénkebb színű.
Leves esetében csakis az ipari mennyiség az elfogadható tétel, ekkor lehet igazán kiegyensúlyozott ízeket alkotni. Az általam felsorolt alapanyagokból 6 liter végeredmény következik, kákabélűek, egyedülállók, stb lapozzanak, vagy felezzék a mennyiségeket :P
Tehát vadásztam hatvan deka igen sovány, füstölt sertéscombot, azaz sonkát. Valamennyi szalonna és bőrke azonban ezen is van, annyi pont jó nekünk: válasszuk le, a szalonnát amilyen apróra csak lehetséges, kockázzuk fel, és levesfőző kondérban olvasszuk ki. Amikor már serceg, egészben dobjuk mellé a bőrkét is, nem bánjuk meg, igénytelenebb versenyzők ezt el is fogyasztják :DD. Amikorra szépen megpirult, és kisült a szalonna zsírja, adjuk hozzá a felkockázott sonkát is, pirítsuk meg azt is. Néhány perc elteltével jöhet két fej apróra vágott vöröshagyma, esetleg 3-4 gerezd aprított fokhagyma. Jegyezzük meg, hogy innentől kezdve a pörc és a sonka tovább már nem fog pirulni a hagymában lévő nedvesség miatt. Amint a hagyma kezd pirulni, adjunk hozzá két evőkanál jófajta édesnemes paprikát. Ha van egy nagyon enyhén csípős íze, annál jobb! Vigyázzunk, hogy oda ne égjen, mert megkeseredik! Adjunk hozzá egy kiló savanyított káposztát. Érdemes kicsit összevágni előtte, nem lesznek benne hosszú, spagetti-szerű darabok. Ez a tálalásnál és a fogyasztásnál egyaránt előnyös. Öntsük fel jó alaposan vízzel, de egyelőre ne sózzuk, a füstölt hús és a káposzta képes meglepetésekre. Forrás után egy óráig semmi dolgunk nem lesz vele.
Egész laza napom volt a főzéssel, könnyen alakultak a második fogás előkészületei is, így teljes mértékben koncentrálhattam egyik új opera-szerzeményemre. Azaz nem teljesen új, de most jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Muszáj néhány szót említeni róla. Josef Myslivecek (1737-1781) cseh zeneszerző volt, Mozart kortársa és jóbarátja. Prágában kiadott hat szimfóniája után vált híressé, ennek is köszönhetően került Itáliába, ahol hamar az olasz opera seria európai-hírű ünnepelt szerzőjévé emelkedett. Sajnos az örömlányoktól összeszedett vérbaj áldozatává vált, arca megcsúfult, és koldusbotra jutva halt meg (Mozart még betegágyán is meglátogatta). A szóban forgó Il Bellerofonte opera III. Károly spanyol király születésnapjára készült, Myslivecek egyik legjobb operája. A beszerzett anyag cseh előadás, a 80-as évekhez mérten nem rossz, de nem is kiemelkedő. Magyar vonatkozása is van, a dirigens Peskó Zoltán, külföldre szakadt hazánk fia. Mit nem adnék érte, ha egyszer Rousset nyúlna az anyaghoz!
Kanyarodjunk vissza a leveshez. Egy zellert, karalábét, petrezselyemgyökeret, 4-5 megtermett sárgarépát felaprítunk, és a kiszabott órányi csendes bugyborékoltatás után hozzáadjuk a leveshez fél tucat babérlevél társaságában. Ha sóhiány mutatkozik, azt pótoljuk, és még maximum 35-40 percig főzzük. Ennek vége előtt 10 perccel hozzáadtam az előző napról megmaradt és most felaprított szálzeller végeit, és a végén fűszerezéskor a levelek legjavát felvágva. Fűszerként kizárólag még egy kis frissen őrölt kömény és -télvíz lévén- szárított kaporlevél és csombor dukál bele.
Tálaláskor a diétázók is megkockáztathatnak egy kis tejfölt rakni bele, a többiek pedig ne spóroljanak vele!
Utolsó kommentek